Amikor a kulcsok-zárak szóba kerülnek, a legtöbb a bejárati ajtóra gondolnak, pedig egy átlagos otthonban nemcsak oda kerülhet fel zár, és nem csak annak lehet kulcsa. Lássuk, hány kulcs is van egy átlagos kulcscsomó, és mi mindent zárunk. A bejárati ajtóknál maradva, minden felnőttnek van az otthonához kulcsa. A bejárati ajtóra felkerülhet egy zár, de akár több is. Átlagosan egy bejárati ajtózár és egy hevederzár van egy átlagos bejárati ajtón, de aki panellakásban vagy társasházban lakik, annak a lépcsőház ajtajához, sőt, a pincerekeszéhez is van kulcsa. Általában ezekből a kulcsokból mindig eggyel többet érdemes másolni, mint ahányan használják őket, mert mindig jó, ha van egy tartalékkulcs.
Családi házak esetén még a kapunak szokott kulcsa lenni, bár olyan házak is vannak, melyek bejárati ajtaja közvetlenül az utcára nyílik, ilyen esetekben nincs kapu, tehát kapukulcs sem.
Az átlagos kulcscsomókon megtalálhatóak az autókulcsok is. Az autók esetén általánosságban elmondható, hogy kettő darab van egy autóhoz, de természetesen, ha többen használják, lehet másoltatni, illetve a gyártótól még egyet igényelni.
Beltéri ajtóktól a zárható bútorokig
A beltéri ajtók kulcsát kevesen hordják magukkal, ráadásul a legtöbb otthonban tollas kulcsokkal nyíló zárak vannak a szobák ajtaján, melyeket szinte nem is zárnak soha, tehát a kulcsot sem kell magunkkal cipelni, minek is, hiszen úgyis otthon van rájuk szükség, ha van egyáltalán. Persze akadnak olyanok, akik otthon dolgozószobát alakítanak ki, saját irodát, melyet viszont zárnak, és a kulcs is mindig náluk van, nehogy a gyerekek vagy a családban bárki bemenjen oda. A home office egyre népszerűbb megoldás, így az otthoni irodák is egyre elterjedtebbek.
Persze van, aki nem egy egész szobát zár le, csak egy iratszekrényt vagy íróasztalt. Vannak ugyanis zárható búrtorok, melyeken jellemzően egyszerűbb zár van, mint az ajtókon, de ezek is zárhatóak, és kulcs is van hozzájuk. Ilyen esetekben is érdemes pótkulcsot tartani valahol, mert az apróbb szekrénykulcsok könnyen elvesznek.
