Sokakkal megesett már, hogy próbáltak bemenni a lakásukba, a kulcsot bedugták a zárba, de az nem akart elfordulni. Húzták-vonták, feszegették, a kulcs egyik vége pedig egyszer csak a kezükbe maradt. Ilyenkor persze jön a pánik, hogyan is fognak most bejutni. Az első ijedtség után persze hívják a zárszerelőt, aki vagy a zárbetétet vagy az egész zárat kicserélni, ad egy új csomag kulcsot, mi pedig megkönnyebbülünk, hogy nem kell a bejárati ajtó hidegebbik oldalán éjszakáznunk, és el is felejtjük az egészet.

Ugyanakkor van, aki elmereng azon, mi is okozta a bajt. Nem volt semmi előjele, egyszer csak megtörtént. Ilyen esetekben általában nem a zár a ludas, hanem a kulcs. Ha előzőleg is akadt, akkor nagy rá az esély, hogy a zár kiszáradt, és meg kellett volna olajozni, de ha semmi előjele nem volt, akkor nagy rá az esély, hogy a kulcsunk volt törött, repedt esetleg deformált, és amikor a zárba tettük, nem tudott már megfelelően működni. A feszegetés hatására pedig megadta magát az anyag, a kulcs pedig eltörött.

Mit tehetünk, hogy megelőzzük a bajt?

Hogy soha többet, vagy egyáltalán ne kelljen ezt átélnünk, érdemes némi odafigyelést mutatnunk a kulcsaink iránt. Egyrészt érdemes tudnunk, hogy a kulcs anyag mindig lágyabb, mint a zár, így a zár és a kulcs csatájában mindig a kulcs fog alul maradni. Másrészt a zsebünk vagy a táskánk nem mindig a legjobb hely a kulcs számára, próbáljuk meg egy védettebb zsebbe, ne aprópénz, tárca vagy mobil mellé dobni a táskánkba, mert így nagy rá az esély, hogy megkarcolódik vagy eldeformálódik. Ha tehetjük csomagot se kulccsal nyissunk.

Sokan lustaságból a csomagok ragasztását feszítik fel vele, de ezzel csak a kulcs sérülését kockáztatjuk. Az a legjobb, ha minden használat előtt vetünk a kulcsra egy pillantást, és ellenőrizzük, hogy nem repedt vagy sérült, így biztosak lehetünk benne, hogy ha betesszük a zárba, akkor ki is fogjuk tudni nyitni azt. Ezekkel az apró figyelmességekkel akár életünk végéig is elkerülhetjük, hogy a kulcs miatt a kulcs a zárba törjön.